Virtuális moleskine

mesélek

a hangtalan

falaknak

vízen imbolygó

távoli fénycsóva

esély?

Sietsz. Késel. Félsz. Azértis belevágsz,
belémvágsz. A mozdulat közepén
megbénulsz, már annyira bánod. Meg-
teszed és nem: magamagával
törlöd a tényt. Mindez még csak
rossz sem.
Aztán megint
késel majd.
Majd elsietsz.

minden szó,

mi ide kattan -

lélekállapotom

"Néha hajlamosak vagyunk kétségbeesni mikor a személy, akivel törődünk, elhagy...

...de az az igazság hogy ez nem a mi veszteségünk, hanem az övé, mert ő veszti el azt az embert aki soha nem mondott volna le róla."

Mióta próbálom már, hogy nem próbálom
tovább, mégis most újra tisztán látom,
hogy mint a mókus a mókuskereket,
egyfolytában ugyanazt a szerepet
hajtogatom, mit már a múlt évadban,
magyarázkodva bár, de visszaadtam.
S most akarattal, félig akaratlan
hagyom, hogy égjen bennem, mint a katlan,
s egy semmiből csiholt érzelem ágyán
játszom megint Szent Johannát a máglyán,
s még jól is érzem magam a szerepben,
hogy gyötrődhetem, mint egy operettben
a hősnő, aki nem tud nem szeretni,
mert az túl könnyű volna. Hogy kegyelmi
kérvényem elfogadták, az csak álhír,
mindig a semmiért lehettem mártír.

kiss judit ágnes

Eső kering az utcán, s idebent 
a lámpa körül gyűrűzik a csend, 
ahogy ülök és várlak. 
Nincs más világ: magamba búvom el. 
Ilyenkor nem hiszem, hogy látni kell, 
ilyenkor óriás vagyok, 
aki elég magának, 
lebegek fönn, a csont-palack felett 
és az sem érdekel, 
hogy kerek szemmel figyelnek a tárgyak.

Ülök és várlak. 
Mióta várok így? 

Emlékszem, meggyűltek az évek, 
feltornyosult a megvárattatás, 
közben mosoly fürösztgetett, közelség, 
jó szó, szívesség és kézfogás, 
lassanként gyanús lettem önmagamnak 
s előrebukván a jövő felé 
(hogy ki jön még és ki az, aki nem jön) 
belémfagyott a maradék lehellet 
és meggyűlöltem, akit várni kellett – 

és most eszméletem hideg falára 
kikönyökölve nézek innét, 
s mint az igazi boldogok, 
a tétovázó ifjúságra 
s a lépteidre gondolok.

Te vagy bennem a bizonyosság, 
az önvédelem és a gőg, 
a különbség, az azonosság, 
a fejtartás mások előtt. 
Ha jössz, a padló is megéled, 
körvonalat kap a világ, 
a tárgyak előrefeszülnek, 
türelmük szétveti az ajtót, 
lebiccenő fejem fölött 
a lámpa lélegző virág, 
jaj, nézd, hogy szeretek, 
szeretek várni rád, 

nézd, én, az egykori csavargó, 
hogy ülök itt, nyugalmi lázban, 
e mozdulatlan mozdulásban, 
ülök és várlak, várlak – 
állj meg! egy perccel előbb, mint belépsz, 
még felmutatlak a világnak.

gergely ágnes

"A munka meg fog várni, amíg megmutatod a szivárványt a gyereknek, de a szivárvány nem vár addig, amíg végzel a munkával."

"Nem szabad elfelejtenünk, hogy a történelem során mindig is voltak olyan zsarnokok és gyilkosok, akik egy ideig legyőzhetetlennek tűntek, de végül mindig elbuktak. Mindig." /Mahatma Gandhi/

Szombat éjjel vidámparkba mentünk, Johann és én...

Ez már önmagában kihívás...

De senki ne higgye, hogy móka-kacagás volt... Kőkemény kihívás volt az éjjel: zuhanás, repülés, száguldás, gyomorforgás, 1,5G gyorsulás. Küzdelem és extázis. Harc és élni akarás...

Ezzel kezdtünk: Icarus

Johann szerint állati jó, de van az a pont, amikor lehervad a mosoly...

Aztán jött ez:Spinning Coaster

Persze vicceskedő, romantikus happy zene van alatta, de amikor elkezdesz zuhanni és a saját tengelyed körül is forogsz, háááát, nem épp romi...

De dodgem is volt, nyilván... Johann bírta:

...én nem. Tele volt lúzerrel, akik azt élvezték, hogy nekem jönnek... Vagy ebben ez a poén?

A katarzis azonban ez volt: Break Dance

Pontosan nem tudom megszámolni, hányszor ültünk fel rá. Még másnap reggel is hányingerem volt, Johannak pedig izomláza.

Éjszaka lévén túl sok kábulat nem üzemelt, de volt olyan is, amivel még barátkozunk lelkileg... De mindennek eljön az ideje, így ezeknek is:

Top Spin

Flying Circus

Vannak emberek, akiknek a halálával, tisztelettel szólva, cseppet sem veszít a világ. De neki megérezni a hiányát. Mintha a világ egyik napról a másikra egy kicsit súlyosabb lett volna. Lehet, hogy ez a bolygó meg az egész mindenség csak azért marad a levegőben, mert van egy seregnyi Bartleboom, aki tartja. A maga könnyed módján, nem hősies pózban. Egyszerűen tartják az egész kócerájt. Ilyen fából faragták őket. Hát Bartleboom közéjük tartozott. Olyan, aki képes és egy szép napon karon fog az utcán, és nagy titokban odasúgja: - Én egyszer láttam az angyalokat. A tenger partján voltak. Mondta ezt azzal együtt, hogy nem hitt, mármint Istenben, tudós volt, az egyházi dolgokra nem sokat adott, ha értik, mire gondolok. De látta az angyalokat. És elmondta. Karon fogott egy szép napon, az utcán, és csodálkozó szemmel azt mondta: - Én egyszer láttam az angyalokat. Hát lehet ilyen embert nem szeretni?

túlmagyaráztam
elfáradtam
fényes szívet akarok
és ez elfogyott
amit lehetett azt hiszem
megtettem
szerettem

azon tűnődöm, ha egy elhatározás megszületik,

egy rossz élmény megerősíti

akkor hogyan kell elérni azt, hogy visszafelé ne tekingessünk

gyenge vagyok

és ez e

túlmagyaráztam
elfáradtam
fényes szívet akarok
és ez elfogyott
amit lehetett azt hiszem
megtettem
szerettem

"...beszéljük ostobán a semmit. Hétköznapi leszek veled. Nem vagyunk ünnep többé, kár, hogy egyetlen percre se voltunk. Nehéz a szívem, de majd ha akarom, nem fáj. Nevetek magamon, új-kamaszként: mindegy, ugye mindegy. Gondolsz-e bármire, ha látsz, ha látlak, mit gondolsz? Jó így? Így jó most? Már nem akarlak meghódítani, álmomban látott kép vagy, és én nem kereslek ébren, majd ha tudlak, nem kereslek. Nem kívánlak és nem akarok a testedhez érni, mohó markolással és cirógatással. Tévedés, hogy megszerettelek, nem megszerezni, nem birtokolni akarlak, nem, nem, inkább a semmi. A halálos közömbösség. A csend, mint sikoly. Így akartad, akarjuk akkor így. Meggyógyulok. Kiírlak. Magamból.

Csak rám ne nézz."

 

kovácsákos

hogy elvigye a szél ezt az egész sz...t, katt IDE

Azt súgtad, maradjak
Féltettél, de már késő pillanat
Ha nem jó semmire, akkor is legalább úton vagyok
Majd elvisz a szél
Majd minden eltűnik, elvisz engem a szél

a francia zseni zenéjéért katt IDE

Most azt kell megfejtenem, hogy hogyan lehet elszakadni egy embertől, aki közel állt hozzám. Merthogy ez ugye alapvetően egy természetellenes lépés. Hisz az ember a megunt kabáttól, a nem fogó tolltól, vagy az eltört tányértól szabadul meg. Embertől nem. (értsd. olyan, aki jelentett valamit, akihez érzelmi szálak, emlékek, élmények fűznek). A hosszú idő alatt összemasnizott szalagot hogyan kezdi el szétoldozni az ember? A parádés mulatság díszítését, és léggömbjeit is olyan jó nézni, csodálni. De a mókának vége, a díszletet el kell pakolni, a léggömböket el kell oldozni.

Csakhogy embereket eloldozni olyan bonyolult... Ha rájövök a nyitjára, elárulom. Ha léggömb száll gazdátlanul, sikerült...

te bízol abban, akinek egy négybetűs sziá-ra is kevés az ideje?

én nem

időhöz türelem kell
inghez a test. nőhöz a férfi.
kesztyűhöz a kéz. sebhez a géz.
tapaszhoz talat. méz mellé cukor. rugóra rigó.
időhöz türelem kell.
fára mászni titok.
tájhoz a tél. képhez a keret.
sarkon macska kutyát veret.
vérhez az élet. szóhoz a lélek.
testhez a kenyér, hogy jó magas legyél.
időhöz türelem kell.
jut eszembe...
időhöz türelem kell.
jut eszembe akkor, mikor hosszan tűröm az ingemet fel

kistehén

Kint az éjszaka leplébe burkolva, mely fekete, mint a sír, bármilyen Istenek is vigyázzák legyőzhetetlen lelkemet, megköszönöm nekik. Az események kegyetlen hullámverésébe keveredve az arcizmom sem rezdült, nem sírtam fel hangosan. A véletlen husángjaitól véres a fejem, de meg nem hunyászkodom. A harag és a könny díszletei mögött átdereng az árnyak ködös foltja. A harag és könny birodalmában derengő árnyak iszonyata az ópium. Az évek fenyegető vonulása, a vágyak és a kényszerek szorítása sem  gyengített el. Nem számít mennyire keskeny a kapu, hogy milyen súlyos büntetésekkel van teleróva végzetem pergamenje, én vagyok a Sorsom Ura, Lelkem Kapitánya.

Azon gondolkodom, vajon hogy lehet valakinek a távozását, elveszítését, búcsúját átvészelni. Sérülés nélkül. De rájöttem, esélytelen ez a reménykedés... Így maradnak azok, akik igazak...

<object width="425" height="344"><param name="movie" value="https://www.youtube.com/v/zQMG2ubmu4E&hl=en_US&fs=1&"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><param name="allowscriptaccess" value="always"></param><embed src="https://www.youtube.com/v/zQMG2ubmu4E&hl=en_US&fs=1&" type="application/x-shockwave-flash" allowscriptaccess="always" allowfullscreen="true" width="425" height="344"></embed></object>

Engem kísér egy kísértet. Jobbára nappal, de mostanában éjszaka is. Nem idő, állapot függő. Az én állapotomé. Lomhán biceg, sántikál. Mindig öltönyben követ. Azzal áltatom magam, hogy a találkozásunk miatt veszi fel, de gyanítom, csak ez az egy felöltője van. Sosem szól. Én pedig némán követem a szememmel. A hangtalansága azonban ordító. A tekintetében ott a régről maradt tenni akarás. Folyton keres, kutat, cipel, pakol, benéz, szagol. Úgy szedi érdes kezébe az üres zacskókat, elszáradt kenyérdarabokat, üres flakonokat, mint aki a világ legfontosabb és legfelelősségteljesebb munkáját végzi. Bicegősen, öregesen és fáradhatatlanul. Nyoma sincs az értelmetlen élet agóniájának. Talán ezért is ordító a jelenléte - a mozgólépcső sok álfontos, áligyekvő embersűrűjében - a koldus tisztasága. Azt mondják bolond, és legyintenek. Akad, aki kicsit félrehúzódik, nehogy megingassa az elméletit.

Ma is igyekezett, bicegett, fontosan, elszántan és tiszta tekintettel. Ma is szíven ütött. Ma is lecke volt. Ő az én leckém.

Mert miképpen a fáról, azonképpen az emberről sem tudsz semmit, ha életét szétszakítod folyamatában, ha változásaira darabolod. A fa nem mag, nem vessző, hajlékony törzs, majd végül kiszáradt rönk. Nem kell részekre bontani ahhoz, hogy megismerd. A fa az az erő, amely lassan magába öleli az eget. Akárcsak te, kis emberpalántám. Isten a világra hoz, nagyra növeszt, aztán sorjában vágyakkal, megbánásokkal, örömökkel és szenvedésekkel, haragokkal és megbocsátásokkal ajándékoz meg, s végül magához szólít. De te eközben nem vagy sem az a bizonyos iskolás gyerek, sem az a hitvestárs, sem az az aggastyán. Hanem az vagy, aki beteljesedik. És ha fel tudod ismerni, hogy az olajfa törzséhez jól odanőtt szélrázta ág vagy, akkor az örökkévalóságot fogod ízlelni változásaidban. És körülötted minden örökkévalóvá lesz. Minden, a daloló forrás, amely enyhíteni tudta atyáid szomját, a szemek csillogása, amikor szerelemesed majd rád mosolyog, az éjszakák üdesége. Az idő nem homokóra, amelynek homokja lepereg, hanem arató ember, aki kévét köt.

Ahhoz, hogy valaki éljen, égnie kell, fókusszá kell lennie, meg kell gyulladnia és gyújtania kell.

ha rátalálsz valami jóra, törődnöd kell vele. őrizned, hogy nőjön

"...talán ismét "csalódni" fogsz, a szeretet úgy néz ki rizikós. De csak úgy néz ki, mert a rizikókon, a fájdalmakon keresztül tanuljuk meg megnyitni a szívünket az életre, a szerelemre, a másikra, a többi emberre, saját magunkra. Így tanuljuk meg azt, hogy a másik nem felelős a mi boldoságunkért, mert az bennünk van, így tanuljuk meg, hogy a másik azért okozott fájdalmat, mert belül már amúgy is fájtunk és ő csak rátapintott. Ez megtörténik sokszor, s valahányszor ilyenkor azt választjuk, hogy de mégis újra merünk szeretni, nem fontolgatva, félig-meddig, hanem igazűból, tiszta szívvel, nyitottan akkor varázslat történik és a szeretet csodája átjárja a világot. Felejtsd el a biztonságot, nincsen olyan, illetve van, az, hogyha realizálod, hogy minden érted történik, még az is, amiről elsőre úgy látszik fájdalmas. Merj szeretni, mert nélküle csak félig élsz..."

Ki minek gondol, az vagyok annak...

Mért gondolsz különc rokontalannak?

Jelet látsz gyűlni a homlokomra:

Te vagy magad, ki e jelet vonja.

S vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik,

Mert fénye-árnya terád sugárzik.

Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról:

Rajtam látsz törvényt sajátmagadról.

Okosnak nézel?

Hát bízd magad rám.

Bolondnak nézel?

Csörög a sapkám.

Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz;

Ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.

Szemem tavában magadat látod:

Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.

Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod:

Szemem tavában magadat látod.

weöres

“A gyáva ember képtelen a szeretet kimutatására, az a bátrak kiváltsága.”

A jövőnek vagy a múltnak, egy olyan kornak, amelyben szabad gondolkozni, amelyben az emberek nem egyformák, és nem kell magányosan élni - egy olyan kornak, amelyben van igazság, s ami történt, nem lehet meg nem történtté tenni: üdvözlet az egyformaság korából, a magányosság korából, Nagy Testvér korából, a dupla-gondol korából!

le style, c'est l'homme - s ha ezt későn ismered fel, csak pofon és könny jön...

mindig kevésnek, vagy tökéletesnek? nem elég jónak, vagy különlegesnek? sokadrangúnak, vagy legfontosabbnak? néha nem is olyan egyszerű eldönteni melyik serpenyő tartalma nyom többet... igaz, a jó mérőeszköz pontos mértéket és értéket mutat...

Az erkölcs a jog alapvető eleme, és ha egy törvény ezt alapjaiban sérti, akkor nem rendelkezik a törvényesség kritériumával. Így nem válik alkalmazhatóvá.

"A jövő héten nem lehet világválság, már tele van a naptáram." Kissinger tolta a mi naptárunkba? Akár ehhez is érthet...

szólj hozzá: Szőke...férfi?

Afganisztán, háború, két barát... meghökkentő, döbbenetes, érdekes, lebilincselő, elgondolkodtató, megrendítő- papírsárkányt kellene eregetnünk...

Tömör leszek: unalmas. Ha Coco Chanel látta volna az életéről készült filmet, biztosan kiosztott volna néhány vezényszót... A film a divatikonná válás útját akarta bemutatni, a kedves, bohém, szeretnivaló Coco-t, csakhogy az nem derült ki, mitől vált Gabrielle Chanel fogalommá. Pedig minden eszköz ott volt a rendezőnő kezében - Audrey Tautou briliáns választás a szerepre. De könyörgöm, egy divatdiktátorról szóló filmben a divatról akarok hallani... Mint ahogy az önéletrajzi Piafban. Ott megcsinálták, lenyűgöző volt... Szegény Coco, ha látná... 10/5-ös

A PÉNZügyminisztériumból siettem vissza, a népligeti aluljáróban jártam. Először nem is értettem, azt mondja: válasszak egyet! Csodás lehetőség egy üzletben - gondoltam. Kedves volt és érthetetlen: állította, ajándékba adja. Ohh, gondoltam, még vicces is a fiú, van kedve humorizálni ebben a fene nagy gazdasági válságban. A kristály 1300 forintba került. Nem pénzért adta, játszott: ajándékosdit...

Csupán egyszer látni engem: Gondolod, hogy mindent láttál S hitted-e, hogy szívig-láthatsz? Minden vagyok, amit vártál, Minden vagyok, amit nem sejtsz, Minden vagyok, mi lehetnék. S minden vagy, mi lehetséges, Minden lehetsz, mire vágyok, Talán semmi, talán Minden. ady

egyszer majd el kell temetNI és nekünk nem szabad feledNI a gyilkosokat néven nevezNI! nagy gáspár

"...A barátom dolga, hogy ott legyen, ha szükség van, bármit megtegyen. Ha eltévedtem, keressen, ha gyűlölöm, akkor szeressen..."

"Várlak, hogy elmondhassam: légy nyugodt, vagyok és leszek Neked. Ne hajtson hallgatásom és szomorúságom zajos helyekre, ne hajtson el gyötrődésem, várakozásom, töprengésem. Minden értünk fog történni, mert akarom. Mert Isten is igy akarhatja. Kilazult karom a derekad körül, de a kezedet fogom. Ne siess, ne kapkodj, ne térj ki. Ujraszüljük magunkat. Te is akard. Hogy együtt legyen jó. Ha talán nem is úgy, mint régen.Meleget kell egymásra fújnunk. Szeretetkötelekkel kell összekötnünk magunkat. Hideg a világ. Kihunynak a tüzek. Kell a tűz. Kell a fény. Kellünk egymáshoz. Hajtson egymáshoz a vihar. Kergessen egymáshoz a csend..."

léteznek elvesztegetett érzések? elfecsérelt szavak? visszavont gondolatok? nem

A búcsú megváltoztat. Az állomáson egymásra szegeződő szemek patikamérlegen mérik a szavakat. Ilyenkor még ki kell mondani a kimondhatatlant és vissza kell tartani a sallangot. A pergő pillanatok élesen koppannak az agyi mérlegen – vajon elmondtam? Vajon elmondjam? A valóság azonban sokkal egyszerűbb – a búcsú előtti pillanatok nem az elválásról, az összetartozásról szólnak. Olyanokat mondunk ki, ami távozóban is összeláncol.

Az ügető helyére egy izraeli cég mozit és plázát épített. Aztán felhordták homokkal a Hősök terét, hogy lehessen ügetni... Magyar idiotizmus, élőben közvetítik a cirkuszt. Közben több mint félmillióan Csíksomlyón. Csak már nem maradt hely a híradókban Babba Máriának. Szerencsére az igazság nem mennyiség függő. A Nemzeti Vágtát elmosta az eső. Csíksomlyón is zuhogott, meg messze is van, hideg is volt, utazni is kellett - több mint félmillióan megtették... "Vándor fecske hazatalál, Édesanyja fészkére száll, hazajöttünk, megáldott a Csíksomlyói Szűz Mária."

Kik mindent adtok: adjátok meg, Istenek, hogy tévedhessek. (fá)