A búcsú megváltoztat. Az állomáson egymásra szegeződő szemek patikamérlegen mérik a szavakat. Ilyenkor még ki kell mondani a kimondhatatlant és vissza kell tartani a sallangot. A pergő pillanatok élesen koppannak az agyi mérlegen – vajon elmondtam? Vajon elmondjam? A valóság azonban sokkal egyszerűbb – a búcsú előtti pillanatok nem az elválásról, az összetartozásról szólnak. Olyanokat mondunk ki, ami távozóban is összeláncol.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.