Szombat éjjel vidámparkba mentünk, Johann és én...
Ez már önmagában kihívás...
De senki ne higgye, hogy móka-kacagás volt... Kőkemény kihívás volt az éjjel: zuhanás, repülés, száguldás, gyomorforgás, 1,5G gyorsulás. Küzdelem és extázis. Harc és élni akarás...
Ezzel kezdtünk: Icarus
Johann szerint állati jó, de van az a pont, amikor lehervad a mosoly...
Aztán jött ez:Spinning Coaster
Persze vicceskedő, romantikus happy zene van alatta, de amikor elkezdesz zuhanni és a saját tengelyed körül is forogsz, háááát, nem épp romi...
De dodgem is volt, nyilván... Johann bírta:
...én nem. Tele volt lúzerrel, akik azt élvezték, hogy nekem jönnek... Vagy ebben ez a poén?
A katarzis azonban ez volt: Break Dance
Pontosan nem tudom megszámolni, hányszor ültünk fel rá. Még másnap reggel is hányingerem volt, Johannak pedig izomláza.
Éjszaka lévén túl sok kábulat nem üzemelt, de volt olyan is, amivel még barátkozunk lelkileg... De mindennek eljön az ideje, így ezeknek is:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.