Ma hajnalban hosszú útra indult Földvári Lapath Géza, kedves munkatárs, igazi rádiós példakép, a Lánchíd Rádió Géza bácsija.
Kedves Géza bácsi, köszönöm, hogy láttad bennem a rádióst!
Szöllős István sorai:
"Búcsú nélkül hagyott el bennünket a
barát és kolléga, Földvári Lapath Géza. Életének 70. évében mondta fel
a szíve a szolgálatot. Tavaly március idusát már a Lánchíd Rádióban
köszöntötte.
A hangulata még vágyta a kihívást, de a test
nemet mondott. Mindnyájunk Géza bácsija Tiszaföldvárról indult földi
útjára és Pázmándon tért át arra az ösvényre, amelyről már nem lehetett
visszafordulni. A föld művelésének értéséről tanúskodó diplomájával a
szolnoki rádióban kezdte félévszázados pályafutását. Aztán Budapesten,
a Magyar Rádió munkatársaként szólt a hallgatókhoz meleg, barna
hangjával és okos szavaival. Később Moszkvába került tudósítónak,
ahonnan nemcsak a rádióhallgatókat, hanem a tévénézőket is kiszolgálta
információkkal. Az ezredforduló tájékán ment nyugdíjba a közszolgálati
televízióból. Sem lágy baritonját, sem élettapasztalatát nem
nélkülözhették korábbi kenyéradói, ezért még többet szerepelt a
médiában, mint aktív korában. Tavaly március idusát már a Lánchíd
Rádióban köszöntötte. Aztán decemberben a végzetes betegség ledöntötte
a lábáról. Egy hónapja még tett egy kísérletet a visszatérésre. A
szelleme bírta a terhelést, a hangulata vágyta a kihívást, de a szív
nemet mondott. Vasárnap hajnalban hagyta el végleg feleségét, fiait,
unokáit, húgát és velük valamennyiünket. Nagyon szerettünk és nem
feledünk, Géza bácsi!"
Nyugodj békében Géza bácsi!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.