Vannak azok a keserűen tiszta pillanatok, amikor döntesz, veszed a kabátot, kulcsrazár, indulás... Nah, ez az indulás... Néha persze hazacammogsz, erőt gyűjtesz, és újrakonstruálsz, hogy újra kimenj... S ott van a kint és a bent töltött idő? Melyik a valós, mi a fontosabb? Nincs hierarchia, azt hiszem... Talán épp az a fontos, ahol vagy, a kint és a bent, de persze közben a jelen múlékonyságára építem a jövőt... A következőt... A kint-eket vagy a benteket...
Aztán azon morfondírozom, hogy az ember kint vagy bent? Álarcok, mosolygó tekintetek mögé bújtatott, egyébkként csupasz szigetek... És ez akkor sem igaz, nincs sziget... A szigetet a tenger nyaldossa, partja van, érintkezik...
Van egy barátom, aki szerint az ember alapvetően rossz... nem hiszem, de értem, mire gondol... Illetve tudom, hogy nem rossz, csak ez a kint és bent sokszor felcserélődik, összemosódik...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.