akarsz-e futni, arany éjszakába futni velem?
a földre bukni és az égre nézni fel?
akarsz-e együtt ülni házad küszöbén majd?
és arra nem gondolni, hogy meddig is tart?
akarsz-e rám találni őszbe rohanó üres vonaton?
akarsz-e bennünk hinni, ahogy én akarom?
akarsz-e bújni, velem összebújni zord teleken?
és lángra gyúlni fázós, fehér reggelben.
a hóba írni édes titokból szőtt rejtjeleket,
hogy szóra bírni más ne tudja senki sem.
van az úgy, hogy semmi sem jó.
és van az úgy, hogy lenni sem jó.
akarsz-e szánni, ha egyszer bánni kell a bűneidet?
akarsz-e látni, ha lábam rossz utakra tért?
az arcot látni, amivel megosztottad tükreidet.
akarsz-e engem, aki csak ennyit ígért?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.