Gondolj csak bele az életedbe! Tegyél fel kérdéseket, őszintén és komolyan! Mit csináltál ma, amit élveztél? Kire mosolyogtál? Megnézted az ablakod előtt álló fa ágait? Hallgattad, ahogy felkel a nap? Érzeted a kávé illatát?
Mi van, ha ezeket többet nem érzed, hiányozna? Akkor mi az, ami hiányozna? Ki hiányozna? Szerinted az az élet, amit élsz?
Ha le kellene ülni a lányodhoz, vagy fiadhoz, hogy válaszolj a „mama, mit jelent az, hogy élni?” mit mondanál? Hangzatos nagy igazságokat, amit úgysem ért meg, vagy apró titkokat, amit csak ő ért meg, s valójában te már rég nem érted?
Mi az életedben a legfontosabb? Ne húzd fel a vállad! Ne fuss a munkához! Mondd már ki!!! Nem tudod? Ülj le és találd ki! Ha azt sem tudod, mi a legfontosabb, hogy tudsz nap mint nap másért, egyszerű hétköznapi dolgokért küzdeni, dolgozni? Őrzöd a vitrinben az értékes porcelánokat, nagyon vigyázol a drága, új kabátodra és azt sem tudod, neked mi a legfontosabb?
Meddig tart az élet? Nem, nem a halálra gondolok… Nézz bele a másik szemébe, és mondd meg, hogy él-e még! Állj a tükör elé, és kérdezd meg magadat: élek-e még?
Felejtsd el a melankolikus, önámító szeretetni kell másokat, hinni kell sablonokat… Nem válaszoltál a kérdésre! Élsz még? Vagy csak úgy teszel, mintha… És olcsó, ócska szólamokban felelsz…
Tévedsz, ha azt hiszed nagy igazságokat várok a kérdésemre…
Tévedsz, ha azt hiszed nem tudom mi a hétköznapi munka nehézsége, a szürke percek súlya…
Tévedsz, ha elfogadom az olcsó önámításokat…
Tévedsz, ha azt hiszed, szerintem ez olyan könnyű…
De abban is tévedsz, ha azt hiszed, hogy a választ ki lehet kerülni…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.