Halálosan unom a képmutató, színészkedő magatartást. Az önmagunkra kényszerített álarcokat, a normálisnak beállított szerepjátékot, mellyel pusztán a saját helyzetünkön szeretnénk könnyíteni.
Halálosan unom a mókuskerékben ide-oda zötykölődő szánalmas jajjogásokat, melyeket kizárólag az önmagunk kreálta falaknak köszönhetünk.
Halálosan unom, hogy mindenki szerepek mögé bújuk, mert képtelen a hiteles felelősség vállalására, mert nem meri vállalni a véleményét, a hitét, a szabadságát.
Halálosan unom, hogy a szabadság szavunkat jelentéktelen, kicsinyes, beszűkült „önmegvalósító” tartalommal töltik meg...
Halálosan unom, hogy attól lehet ma valaki szabad, ha tör, vagy zúz. Hogy attól lehet ma szabad valaki, ha azt mondhatja: azt teszek, amit akarok.
Halálosan unom, hogy képmutató szerepjátékot játszók lenézően, megalázóan tekintenek arra, aki még hisz az őszinte szavakban, a bizalomban, a bátorságban, a reményben, a barátban, a szerelemben, vágyakban...
És felháborít, hogy az így gondolkodó emberek nemcsak önmagukban ölték ki a hitet, álmokat, vágyat, bátorságot és reményt, hanem a gyermekeikben, a környezetükben is.
Halálosan unom, hogy mindent önmagunkon kívüli történésnek tekintünk, függetlenítjük magunkat mindentől és mindenkitől.
Halálosan felháborít, hogy nem tanítja meg a mai társadalom a fiatalokat örülni, ünnepelni, szeretni, küzdeni, szórakozni. A társadalom csődje, amikor egy idősebb ember közli, hogy „ezek a mai fiatalok...”
Halálosan felháborít, hogy embereket ölnek meg, éheznek s a társadalom még csak fel sem háborodik azon, hogy a tévében nevetséges reklámok kisajátítják a szeretet, gondoskodás, gyengédség szavunkat állatokkal kapcsolatban, s arra ösztönzi őket, hogy adj pénzt macskaeledelre, de a szomszédban éhezik a 4 éves Pistike... S a „nem az én gondom, van elég bajom” – mondattal máris megtaláltuk önigazolásunkat
Terrorizmusról, gyilkosságról, szeretetlenségről, önző világról papolunk, és mi magunk lettünk a terrorista, gyilkos, önző, szeretetlen...
Mi a megoldás?
Fogalmam sincs, de nem ülök be a mókuskerékbe! Kezdetnek talán ez is valami...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.