Elmondanám! Komolyan! Mert ezt nem lehet másként... Titkok és álmok tudója, félelmek görcse, csalódások könnye... Hihetetlennek hiszed és mégis igaz, rettegve bámulod és elképedsz, hogy igaz. Vágyakozva hátrálsz, ezt akarod s mégis tudod halott vagy. Kegyetlen erő, kínzó akarat, üres mosoly, cél és tudat. Szeretnéd, küzdesz, visszahúz és elaléllsz. Állva, ülve vággyal várod.
Titkold! Komolyan! Mert másként nem lehet, szeretnéd... Győzelem a cél, Cél és feladat, útonlevés, ha kell kínok alatt. Vágyakozó tekintet, görcsös érintés, s a kapaszkodóba vetett hit.
Titkoljam vagy elmondjam? Most komolyan! Inkább elmondom, hogy titkoljam...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.