Vannak emberek, akik egész életükben a tekintély megszerzéséért küzdenek. Megpróbálják felvenni a leereszkedő stílusban folytatott csevegést, eröltetett viccekkel palástolják tehetségtelenségüket - s egész lényük egy görcs...
Külföldi egyetemekre járnak, unalmas tudományokban kutatnak, lehetőleg valami "magolósban", amely olyan szakszavakkal van tele, melyeket a világ népességének csak a 0,0000025 %-a ismer... olyan "epilepilógus-feelinged" van ettől... "Ha látod, hogy társaságod Rád nem is figyel, csak dobd be ezt a furcsa szót..."
Látszólag mindenhez értenek, kizárólag az Élethez nem...
Bizonyítani mindenkinek, a diákomnak, hogy én vagyok a tanár, okosabb mint te.
A beosztottaimank, hogy én vagyok a főnök, itt én irányítok.
A környezetemnek, hogy én tudok valamit, amit ti nem...
S, a háta mögött összesúgnak: "szegény ördög, nem könnyű neki..."
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.