Tegnap este megnéztem a Rokonokat.
Általában a magyar kötelező olvasmányok filmes feldolgozása inkább ismert a diákok és a teljes közönség előtt mint maga a regény. S az esetek nagyrészében nagyszerű filmes feldolgozásokról van szó. Ellentétben Móricz "rokonaival". Ennek a műnek létezik egy másik feldolgozása is (amit egyébként Szabó egykori tanára készített). Nos, hogy hogy lehet ennyi nagynevű színésszel ilyen rossz filmet csinálni, arról fogalmam sincs.
Hogy miért? Lényegében olyan, mintha egyetlen kusza, eperjes erőltetett vihogásától zúgó, poros "műfaja-nincs" hosszú amatőr videót néznénk... Ez még egy elsőfilmestől is nagyon gyenge indítás lenne.
Lényegében mi is a film műfaja? Dráma? Ahhoz lapos, unalmas, hiányzik a megoldás, katarzis. Vígjáték, a rokonok állandó felbukkanása miatt? Csak az a baj, hogy kb. a 20. perc után sírni tudnánk... Tragikomédia? Tragikomikus az egész, így van.
A Kopjásst alakító Csányi feleségét Tóth Ildikó játsza talán még az ő alakítása és Marozsáné élvezhető. Bár Tóth Ildikó a realitások talaján járó, férjét jobb belátásra téríteni akaró szerepébe nem tudja beleolvasztani a szerelmes feleséget, szétesik a kettő, pedig így néha egy hisztérikuson zokogó feleség, olykor egy kis csitri, máskor vasakaratú, önző asszony - csak az a baj, hogy ezek olyan ellentétes jellemek, hogy csak egy vérbeli profi tudná egymásba simítani. Neki nem nagyon ment.
Marozsán - külföldi tapasztalatai ellenére - gyengécske játékot produkál. olyan szőkenős feeling-ed van tőle...
Csányi játéka elveszik a nagy erőlködésben.
Eperjes pedig... Vihog, idétlen, szélsőséges és erőltetett, az átlagostól is rosszabb...
Jirí Menzel alalkítása a legjobb, szerintem.
A 15. perc után minden reményemet Koltaiba helyeztem, hátha lesz valahol egy bravúr. Nem volt.
A kosztümös filmek nagyrészénél sokszor a díszlet is el tudná vinni a hátán a gyengécske filmet. Csányiék lakását és a hangulatos utcákat leszámítva, olyan volt mintha egy hatalmas forgatási területen öt különböző korú díszlet között sétáltunk volna. Hogy a villa milyen korból származik fogalmam sincs, de ha Móricz látta volna, mintha 1999-ben járna...
Ritka, hogy 15 perc után szenvedve nézek egy filmet (még szappanoperák esetében is kevés), de így volt. És a film 110 perces...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.