Virtuális moleskine

két és fél nap drog nélkül nehezen viselem  viseltem holnap újra kell kezdenem zsibbad a nyakam, fáj a fejem kávé nélkül nem ér semmit az életem

„Leveti a világ végtelenségének álarcát azok előtt, akik szeretik. Kicsi lesz, mint egy dal, mint az örökkévalóság egyetlen csókja.” tagore

Van az a pillanat, amikor nem tudod, mitől jó. Amikor a világ zaját és elvárásait meghazudtolva akkor is jó. Amikor félned kellene, és mégis jó. Amikor egyszerűen csak jó, megmagyarázhatatlanul és feltételek nélkül… Azt hiszem, ez a pillanat a kegyelem… Vagy…

tök mindegy mi az, amin agonizálunk a létra akkor is bennünk van nem nekünk támasztva valami független térben

ki osztja a szerepeket? s ki a felelős azért, hogy ki mit játszik el? választhatok más karaktert? ki dirigál? s ki ül a nézőtéren? mi történik, ha a darab nem "jön át"?

a lelki béke visszaszállt 

önmagában életerő csak a vértveszítő dimenziójában gyilkosság