Van az a pillanat, amikor nem tudod, mitől jó.
Amikor a világ zaját és elvárásait meghazudtolva
akkor is jó.
Amikor félned kellene, és mégis jó.
Amikor egyszerűen csak jó,
megmagyarázhatatlanul és feltételek nélkül…
Azt hiszem, ez a pillanat a kegyelem…
Vagy valami ilyesmi lehet az…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.