Virtuális moleskine

Mintha egy láthatatlan nép tagja lennék, elmegyek melletted. Mintha te is láthatatlan lennél – valamiképpen összetartozunk. Talán ugyanazt a zenét szeretjük, és kedvenc könyveink is ugyanazok, de hiába érintenélek meg, te azt hinnéd, hogy csak emlékezel valamire, ami nem is…

Ebben a kozmikus egymásra hatásban összeomlanak az idősíkok, köddé lesznek a technikai akadályok… és Földbe döngölt múltunk alól kivirágzik az egyszer. (pethes m)