2008.08.05. 20:52 minka
hiába
Mintha egy láthatatlan nép tagja
lennék, elmegyek melletted.
Mintha te is láthatatlan lennél –
valamiképpen összetartozunk.
Talán ugyanazt a zenét szeretjük,
és kedvenc könyveink is ugyanazok,
de hiába érintenélek meg,
te azt hinnéd, hogy csak emlékezel
valamire, ami nem is történt meg soha.
A szív cenzora forgatja ezt a verset;
régóta üldögél vele a lámpafényben:
kint sötét van, belül még sötétebb.
Kihúz belőle minden érthetőt,
minden vonatkozást,
világvevő rádióján valami
édesbús zenét keres magának,
és közben patakzanak a könnyei.
filip tamás
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.