Virtuális moleskine

Ugye adsz majd, mikor kérni kell S ugye kérsz majd, mikor neked kell Ugye vállalod, ha varázsolni kell Aztán elhúzol majd macskaléptekkel Ugye adsz majd, mikor inni kell Ugye fogsz majd, mikor esni kell Ugye írsz majd nekem szép kicsi verseket Mind arról szól, hogy milyen jó neked S…

hányszor volt már, hogy azt hittem, ez az az irány... hányszor ült az ember kétségbeesetten a pályaudvaron, hogy lekéste a vonatot, most mi lesz... hányszor gondoltam már, most akkor, merre tovább... aztán rá kellett jönnöm, jobb jön...

  „– Nem tudok hazudni. Sajnálom. Ezért nem szerepelek újságban. Sem a rádióban. A televíziót pedig tudtommal még nem találták fel. Igaz, Verne Gyula már foglalkozott egy phoneotelephotograpffal, de ez nem érdekes. Mi lesz a cikk címe? – Nem tudok hazudni, de…

Mikszáth itt kísért... Márpedig ha politika, akkor parlament, ha parlament, akkor Mikszáth... Ha Mikszáth, akkor irónia, igazság, döbbenet...    "Ha pedig a fönntartott elvek azt jelentik, hogy az egyesült ellenzék, mint oppozíció, minden egyes kérdésben szabadságot…

Szegény miniszterek és mamelukok, ki ne szánná őket! Mint üldözött vadnak mindig nyomukban van a közvélemény, agyarkodó újságírók, hétköznapi élcelők raja. Földagadt testtel járnak-kelnek köztünk, ezer méhcsípéstől találva. Szegény miniszterek! mikszáth 

...  Abban volt egy színész Abban volt egy kérdés Abban volt egy érzés Abban volt egy vicc Abban volt egy szorongás Abban volt egy emlék Abban volt egy hecc Abban volt egy fájdalom Ebből van az én dalom ... 

az én poklomban számolnak és mértékkel szeretnek; órát lesve időznek; folyton véleményük van; csak idő van, semmi tér. Azt mondják: PERSZE. Csak idő van, semmi tér; mindenki siet, nyilatkozik, birtokol, temet, nemz és szűl – semmi nincs, csak történik az én poklomban fodor…

Persze ki az a bolond, aki elmegy BL döntőt nézni úgy, hogy szinte kizárólag pasik vannak ott... BL döntőt NÉZNI... Ja, persze... Mindenesetre kétségtelen, jó mulatság... Pedig megígértem "annak" a srácnak, hogy írok róla, meg Róla és arról is... Leírhatatlan... ;)

Vannak azok a keserűen tiszta pillanatok, amikor döntesz, veszed a kabátot, kulcsrazár, indulás... Nah, ez az indulás... Néha persze hazacammogsz, erőt gyűjtesz, és újrakonstruálsz, hogy újra kimenj... S ott van a kint és a bent töltött idő? Melyik a valós, mi a fontosabb? Nincs…

elindult a fényes árnyak oldalcsupa izgalom lesz itt

Ne kívándd, hogy játszam a nőt, aki jólnevelt. Ne kívándd, hogy tudjam, a módit, s az illemet. E példás, kis udvartöltelék, az már nem én lennék! Ha repít a trapéz, ha elbír a vékony jég. A szeszély, a veszély, az csodás, az álomszép. De értsd meg, ha nem…

Gyűlöllek, mert próbára teszel, napról napra nehezebb leszel, simogatsz, majd ököllel sújtasz, ellöksz, és ismét kezet nyújtasz. Küldesz örömeket, tipró fájdalmakat viharokkal tűzdelt kemény nappalokat emlékektől éber éjszakákat adsz nekem akartad maradjak, most…

Azt hiszem, ki kéne szállni Egyszer talán megpróbálni kanyargós, üres utakon Nem félek, minden rendben lesz Ott, ahol elvisz a szél Génjeim a bőröndömben, atmoszférában homlokom Autóm a galaxisba', elázott frázisok, Amit majd elvisz a szél Majd minden eltűnik, elvisz minket…