2008.12.30. 11:27 minka
gyűrű
Annyiszor kézbe vettél, Istenem,
mint ritka követ a mágusok.
Vizsgálgattál: megtartsál vagy eldobj,
egyedül Te... Te tudtad, mi vagyok.
Egyedül Te... Te tudtad, Istenem,
mit rejt a kő, a horpadás, a nyom.
Érdemes valamit tenni velem,
vagy porrá zúzz, és elfújd a porom.
Engem ahányszor csak kézbe vettél,
mindig éreztem: a Tied vagyok.
Úgy nyomott, sebzett kezed fogása,
azt hittem olykor: széjjel szakadok.
Hozzám fájdalom közt közeledtél,
a megformálás kínját adtad át,
De a kő, por tündöklött kezedben,
visszaverte gyötrött sugarát.
Annyiszor kézbe vettél, Istenem,
Már el sem hiszem, hogy messze dobsz.
Mint ritka követ hasogatsz, formálsz,
hogy gyűrű legyek a kisujjadon.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.