Mint sötétet a fény- úgy leltelek,
mint utazó a megürült padot,
s úgy szeretlek most, ahogy a mély
vizeknek halai az iszapot.
Tenyeremben simogatás lapul
-így bújnak meg házak közt csöpp terek-
Elment a kedves.
Én engedtem el,
mint léggömb zsinegét a kisgyerek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.