Bolond világ, amiben valami csodára áhítozunk... Ezt éljük, tetszik, nem tetszik, lehet rajtra sopánkodni, szörnyülködni, ez akkor is bolond világ...
És lehet vágyakozni valami után, amit piedesztára állítunk, pusztán abból az önző okból kifolyólag, mert így lehet rajta szenvelegni... Sápítozni az elérhetetlenségén, szenvedni a körülmények láttán. Elérhetetlen célokról beszélni pusztán az olcsó önigazolás gyanánt. Mert az könnyebb. Megmagyarázni, okokat keresni, addig is ülhet az ember az asztal mellett... Minimális felelősség, egyhelyben toporgás, csak aztán egyedül marad az ember az asztal mellett... Sopánkodhat magányosan, mert, akik maradnak, nem túl nagy húzóerők...
Bolond világ, mondom én...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal