Mi visz rá valakit arra, hogy gyilkoljon? Magát, mást…
Mit lát? Mit érez? Mire vágyik?
Nevetett valaha? Nevetett annyira, hogy fájt az arca utána?
Nézte az eget a fűben?
Mondta neki az apja, hogy fiam, büszke vagyok rád?
Futott valaha úgy teljes erejéből, hogy a gondok egyszer csak lezuhanjanak a válláról és nevetve nézzen rá vissza?
Sétált a vizes fűben nyáron?
Mondta neki valaki, szeretlek?
Volt olyan, hogy hiányzott valakinek?
Érzete milyen az, amikor a pillanat csodásan véget nem érő?
Feküdt a hóesésben az utcai kandeláberek fényébe hunyorítva?
Nézte valaha a mellette alvót?
Aludt mellette valaki?
Hitt benne valaki?
Borozott valakivel egy éjszakát átbeszélve?
Nem hiszem…
A háló elengedett… Ki engedett?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.