Deák tér, sajnáltam…
Szerinte van jó, jobb, még jobb, legjobb és azt mondta, néha beüt a legeslegjobb… És mosolygott, zavarba ejtően. Nem volt más, csak jótól a legjobbig, néha a legeslegjobbig bővült a skála… Ült a metrón mellettem, a maga közel 80 évével, gyerekként… Gimnázium, felvételi, 1948-as vonatút, szerelem, udvarlás egy távoli országba, háború, könyvek, irodalom, gyerek… Jó, jobb, még jobb, legjobb, olykor a legeslegjobb…
Népliget, csodáltam…
Legeslegjobb… Nincs más…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.