A Spielberg - Kaminski páros ismét maradandót alkotott.
A München a magyar író, rendező, újságíró, George Jonas Bosszú című regénye alapján készült.
Nagyon kevés rendező képes 165 percet kitölten - Spielberg megoldotta. Persze a film vége felé voltak laposabb pillanatok, de a cselekmény, a zsenális színészi alakítások, a fantasztikus operatőri munka és a spielberg-féle "nem foglalok állást, de nekem ez a véleményem" hozzáállás egésszé kovácsolódott a filmben.
Alapvetően különös a témaválasztás. A zsidó rendező filmet forgat az 1972-es müncheni olimpiáról, ahol palesztín terroristák megöltek 11 izraeli sportolót - elfogult gondolnánk. Rengetegen ellenezték a filmet, különösen az izraeliek, hiszen a cselekmény lényegében arról szól, hogy az izraeli titkosszolgálat, a moszad, hogyan likvidálja a terroristákat. Az izraeli kormány sohasem ismerte el, hogy közük lett volna a terroristák kivégzéséhez - ám Spielberg mindezt kész ténykén kezelte.
Ami engem lenyűgözött, hogy a film elsősorban erkölcsi mondanivalót akar adni - ez egyértelműen kirajzolódik. S csak a film megnézése után olvastam, hogy Spielberg hivatalos nyilatkozatot is adott ki arról, hogy célja elsősorban az erkölcsi mondanivaló volt.
Spielberg fehérházi kapcsolatait is felhasználta a tragédia megfilmesítéséhez, állítólag találkozott az elvileg New Yorkban élő egykori moszad ügynökkel is, akiről a film szól. - Mindezek bizonyítása és találgatása persze lényegtelen is, hiszen nem politikai állásfoglalásról van szó, de kétségtelen, hogy rengeteg valós és titkos információt dolgoz fel a film.
Eric Bana, Daniel Craig, Geoffrey Rush, Mathieu Kassovitz, Ciarán Hinds, Kurt Russell - hihetetlen lenyűgöző színészi játék.
A legmegdöbbentőbb, amikor azt érzed a film végén, hogy nem azokat ítéled el elsősorban, akik embereket öltek meg, hanem azt a rendszert, kormányt, akik biztosítják, hogy ezt meg tedd, akik elvárják mindezeket. Ám ennek a felismerésnek nem része bűnösöök felmentése, vagyis nem az a hollywoody feelinged van, hogy együtt érzel a gyilkossal...
Spielberg emberi tragédiákat visz a mozivászonra:
- A moszad ügynökét, akit arra képeztek ki, hogy tegye a dolgát, végrehajtsa a parancsokat. De ő nemcsak ebben a környezetben szerepel, hanem a családapa is megelevenedik, a férj, a szerelmes, az önmagával is harcoló férfi, aki kezd beleörrülni a gyilkolásba.
- A szabadságukért harcoló palesztínokét, akik kétségbeesetten küzdenek családjukért, szabadságukért, hazájukért.
- itt érdemes két spielbergi brvaúrt megemlíteni: az egyik, hogy a palesztínokat egy pillanatig sem kezeli öldöklő állatokként, ám ezt nem a terroristák személyével mutatja be, hanem abban a találkozásban, amikor egy palesztin fegyveres és a moszad ügynök egy éjszaka már-már baráti beszélgetésbe kezd.
- illetve amikor az olimpiai faluban történtekek közben párhuzamosan látjuk, hol a palesztin, hol az izraeli hozzátartozók fájdalmát, reakcióját.
- A gyilkolásra kiképzett moszad ügynökökét, akik próbálják értelmezni tettüket.
- Társadalmakét, akik gyilkolással próbálnak békét teremteni.
Lenyűgöző film, tele drámai feszültséggel, elgondolkodtató mondanivalóva.
S a kérdéssel, hogy ki a felelős? S az érzéssel, hogy az élet nem fehér és fekete...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.