Van amikor önmagát vétózza meg az ember, mint ahogy most is... (értsd: az utazás nagyszerűségének ellenvéleménye...)
Az utazás nem mindig élmény... Vagy lehet, hogy nem is kell mindig annak lennie?
Példát kaptunk ebből is. 100 km/h sebességgel száguldó szelet átszelve, viharos havazást legyőzve, százvalahány km helyett csak 10-et megtéve, kalauzt megdöbbentve visszaértünk a kiindulási ponthoz. A lényeg, hogy csak fizikai a visszatérés, mert mindaz, amivel tapasztaltabbak lettünk, mindenképpen előrébb is vittek bennünket... Hogy a cél felé, azt nem tudom... De tanulságosnak tanulságos volt: nagy az az állatkert és bizony alacsony a kerítés... Misi, szerinted? :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.