Megnéztem a Zsinóron című filmet, bábfilm... Elképesztő, azt hiszem holland. Nagyon igényes, különleges film. Hihetetlenül látványos marionettmese két ellenséges királyság ádáz harcáról, vérbosszúról, árulásról és szerelemről Ég és Föld között, ahol minden csak egy hajszálon függ - vagyis zsinóron. Az első igazán integrált bábfilm!
A idei Titanic Fesztiválon a közönségszavazás nyertese volt a film.
A film szépségét és különlegességét az adja, ahogyan az alkotók a marionett-technikát alkalmazzák. A bábok mozgatására szolgáló zsinórok itt a történet és a figurák életének és világképének fontos összetevői. Az egész attól zseniális, hogy annyira egyszerű: a zsinórok nem a szükséges rossz, eltakarni való segédeszköz, hanem világmagyarázat, a bábok számára „az élet” megtestesítője. Ebben a világban a fejzsinór elszakadása jelenti a halált (a természetes halálnál, az égből hull le a zsinór „felső” vége, erőszakos halálnál a gyilkos vagy az öngyilkos a fej fölött vágja el a zsinórt). Hasonlóképpen a születés: az égből alászálló zsinórok „bekötését” jelenti, a nagy gonddal megmunkált kis fatestbe. Tele van további remek és költői zsinórötletekkel a film, melyek amellett, hogy önmagukban is szellemesek, a végére egész kis minifilozófiai rendszerré állnak össze, mely a humanoidok életfonalának értelmezéséhez is kínál metaforát.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.