Virtuális moleskine

...olykor elfog a szeretet tériszonya és kicsinyes aggodalma. Ilyenkor ágyba bújva félek, mint a természet éjfél idején, hangtalanúl és jelzés nélkül...

  Anya a kimondhatóban hisz    apa a kimondhatatlanban    ezt onnan tudom    hogy amikor ordítanak egymással    mindig apa hallgat el először    én ilyenkor már a diófa tetején kapaszkodom    kivéve hogyha esik az eső    hull a hó vagy ilyesmi    innen…

Először sírsz. Azután átkozódsz. Aztán imádkozol. Aztán megfeszíted Körömszakadtig maradék-erőd. Akarsz, egetostromló akarattal - S a lehetetlenség konok falán Zúzod véresre koponyád. Azután elalélsz. S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz. Utoljára is tompa…

„Nem adom vissza. Szemhéjam mögött őrzöm Legszebb képedet.”

"... arcaim közül kiválasztok egyet s mint saját tévedésemet mutatom hogy lássad olyan is lehettem volna"